Hamár kiraktam azokat a képeket, melyeken elhagyja a sereget, akkor mot lássuk azokat, melyeket Heenim rakott ki Instagramra, valamint amiket a többiek/mások twitterre/Instagramra ^^
Nővérének, HeeJin-nek a boltjában, a HeeStory-ban:
Ezen alkalommal, mikor szeretett Leaderünknek eltelt 10 hónap, egy egyperces novellát hoztam nektek. Sajnos úgy érzem nem nyújtottam a legjobb formámat a megírásnál, de attól remélem elnyeri a tetszéseteket. Kellemes olvasást hozzá! :)
Tegyük valósággá!
Leeteuk aludni akart, ám a többiek semmi pénzért nem hagyták volna ezt.
- Hyung, ez az első nagy fellépés, ahol megint mind együtt vagyunk, hogy vagy képes még ilyenkor is a pihenéssel foglalkozni? – torkolta Kangin, Kyuhyun és Yesung pedig helyeslően bólogattak mellette.
A többiek pedig össze-vissza mást csináltak. Shindong, Zhou Mi és Heechul éppen lementek a hotel étterem részébe. Ryeowook és Henry pedig elmélyülten beszélgettek valamiről. Eunhyuk, Donghae és Siwon a hatalmas ablaknál szórakoztak, ahonnan ráláttak az összegyűlt rajongótáborra, Sungmin meg jót mulatott rajtuk.
- Rendben – egyezett bele, mivel tudta, hogy ha a többieket még sikerülne is, Kangint úgyse tudja lerázni magáról. – Mit akartok csinálni?
- Shindongék megnézik, milyen ételek vannak, meg milyen a hely, és ha nem találják megfelelőnek, elmegyünk valahova máshová – lépett oda hozzájuk Donghae is.
Végül maradtak a hotel éttermében, aztán a szórakoztató részbe vették az irányt. Felváltva billiárdozgattak, miközben megbeszéltek még pár apró részletet a koncerttel kapcsolatban.
Pár órával kezdés előtt mentek elkészíteni a dolgokat, a sminkesek kezelésbe vették őket. Átnézték, hogy minden ruha rendben van e és felöltöztek. Egy-két riporter is eljött a készülődésre és feltettek pár kérdést, azoknak, akiket sikerült elkapniuk. Donghae szokásához híven bohóckodott a kamerának.
Leeteuk úgy érezte magát, mintha valahonnan a háttérből nézné őket -, miközben jelen csak az a fele van, aki rutinból teszi a dolgokat. A többieket figyelte, olyan szeretettel, mint amilyennel egy apa követi fiai lépéseit. Mindenki felnőtt nem csak testileg, hanem lelkileg is már. A katonai kötelező szolgálatot is teljesítették és végre annyi év után megint együtt vannak. Hiába volt már a katonaság óta sok fellépésen, most érezte magát a legboldogabbnak, amiért egybe van a családjuk. Igaz Kibum és Hangeng nincsenek már itt, de ebbe beletörődött már. Hiányoztak ugyan neki, viszont mit tehetne ellen?
A koncert órái szinte elrepültek. Az ELF-ek most is ugyanolyan lelkesek és csodálatosak voltak, mint ahogy az lenni szokott. Nem hiába Everlasting Friends a nevük.
Leeteukot megint meghatotta pár szomorú szám, ahogy beleélte magát. Vagy ahogy a temérdeknyi rajongóra nézett, akik annyira szerették őket. A többiek tekintetéből is könnyen ki lehetett ugyanezeket az érzéseket olvasni, mikor összenézett valamelyikükkel. Végül a végére értek. Elköszönés közben könnyek szöktek a szemeibe. Egyre több és több gyűlt össze, míg már az arcán folytak megállíthatatlanul, felkeltve őt, visszatérítve a valóságba, a jelenbe, a katonai barakkba, az ágyába.
A mellkasa összeszorult az álomtól, ami tökéletesen beleillett a jövőbe. Legalábbis nem is akart arra gondolni, hogy soha többé nem lesz már olyan, amikor mind együtt vannak. Elképzelni olyan helyzetet, amikor nem állhat már azokkal egy színpadon, akik aközben vonulnak be, míg ő ki nem jut, fájdalmas volt. Arra is utált gondolni, hogy egyszer feloszlanak, pedig hát valamikor sajnos be fog következni. De mi lesz vele azután? Hiszen ez lett az élete a sok együtt eltöltött évek alatt. Ha ennek vége az olyan, mintha egy fontos szervétől fosztanák meg.
Halk sírása közel járt a zokogásba átmenéshez. Megrázva a fejét próbált nem ennyire elkeserítő dolgon agyalni. Viszont sokkal jobb nem lett, mert mikor lesz még az, hogy újra együtt lesznek? Hiába röpül néha az idő gyorsabban, hiába nyugtatja testvéreit azzal, hogy eltelik hamar ez a két év, néha iszonyú lassúnak tűnik és szomorúnak, amiért távol van szeretteitől, az élete úgymond korlátozva van. Na meg az is ott van még, hogy nem egyszerre töltik le és így nem két évet kell kibírni, hanem jóval többet.
A rajongók is hiányoztak neki, a színpad, az éneklés, még a tánc is, ami pedig olyan nehezen ment neki az elején. Viszont tudta, nem adhatja fel, ennek is vége lesz nem sokára és csatlakozik a bandához, már majdnem egy év eltelt neki.
Másrészt pedig, ha soknak is tűnik, de újra együtt lesznek, ez az álom nem lehetett szimpla. Úgy érezte jelentése van, mégpedig, hogy meg fog történni, csak nem adhatják fel. Se ő, se senki más a csoportból. Ezért hát letörölte arcáról a könnyeit és megpróbált újra elaludni. A szép emlékek kellemes érzéseire gondolva csak.
Helloo~~
Mivel Heechul kevesebb, mint 24 óra múlva visszatér a katonaságból, arra gondoltam hogy csinálok egy olyan postot, melyben bemutatom képekben hogyan változott egészen gyermekkorától addig, míg a katonsagágba bevonult (meg egy-két kép, a katonaságban töltött ideje alattról) ^^
Gyerekként:
Pre-Debüt:
Twins (2005):
U (2006):
Dancing out (2006):
Wonder boy & Attack On The Pin-up boys (2007) :
Full of happiness (2007):
Don't don (2007)
Marry U (2007):
Rokkugo SJ-T (2007):
Sorry Sorry (2009):
It's you (2009):
Bonamana (2010):
No Other (2010) :
Mr. Simple (2011):
A-Cha (2011):
M&D - Close Ur Mouth (2011):
Oops ft. f(x) (2011) :
Katonsaság (2011. 09.01 - 2013.08.30) :
Remélem, tetszett ez a kis összeállítás ^^
Heeyong
